Egyszer volt, hol nem volt, lett egy Dealmakerz… ööö, izé, nyilván van „némi” háttértörténete ennek az egész koncepciónak, bár azért nem kell évszázadokra visszanyúló mesére gondolni.
A Dealmakerz egy megoldás egy korábban felmerült problémára, ami nem volt más, mint az, hogy hogyan tanuljon meg az ember pénzt keresni amennyiben nem hagyományos „elmegyek dolgozni és akkor majd dől a lé” utat választja – röviden, hogyan tanuljon meg vállalkozni.
A rendszerváltásig gyakorlatilag irreleváns volt a vállalkozó fogalma, aztán a 90-es években egy hatalmas boom következett és hirtelen szinte mindenki botcsinálta vállalkozó lett. A vállalkozói iskola maga az élet volt, a módszer pedig a jó öreg „csinálva tanulni”, ami az egyik leghatékonyabb tanulási mód, FELTÉVE, ha okosan és a többi hatékony tanulási elvet (mint pl. a fokozatosság) is betartják közben. Na többek közt ez hiányzott a poszt-kommunizmus pionír vállalkozóiból és ezért fulladt csúfos kudarcba a vállalkozások nagy hányada – legalábbis a szüleim elmesélése alapján, mert én akkoriban még nagyban a pajtásaimmal tologattam a mecsboxokat a suli udvarán.
Szóval a 90-es években leginkább a tanulásnak e vad formája volt a jellemző és legtöbbek számára elérhető, de persze megjelentek a hivatalos üzleti oktatási intézmények is és néhány szerencsés hallgató a vállalkozás elméleti működését is elsajátíthatta, amivel immár szisztematikusan, tervszerűen vághatott bele a saját vállalkozásába, nem pusztán próba-szerencse alapon, mint a többiek abban az időben. Persze az elmélet gyakran nem feltétlenül fedi a gyakorlatot - és az iskoláknak sem volt igazán erőssége a gyakorlati alapok átadása – mint ahogy mind a mai napig sem az. (és ez az a rész, amikor színre lép a Dealmakerz lobogó palástban :)
Aztán a 90-es évek végén beköszöntött a zinternet a mindennapokba és a kommunikációs forradalom összekötötte azokat a vállalkozó szellemű embereket, akik úgy gondolták, hogy gyorsabban eljuthatnak a céljaikhoz, ha megosztják az „útjuk” tanulságait és tanulnak a másik hibáiból, sikereiből.
Hazánkban ezen a téren a Vállalkozó Kedvű Fiatalok Klubja volt az első veréb 2001-ben, amit hogy, hogy nem pont a Dealmakerz egyik alapítója indított el, méghozzá egy fórum formájában. Nomen est omen, azaz a klub neve nagyjából elmondja, hogy miről is szólt ez az egész. Egy időben nagyon pörgött a fórum, aztán különböző okok miatt szép lassan lecsengett a dolog.
A következő mérföldkő 2009 elején jött el, amikor VFK alapítóját, aki akkoriban már saját sikeres vállalkozását vezette, megkereste egy ifjú ismerőse, hogy tanácsot kérjen vállalkozás ügyben, nevesen a kezdést illetően. A válasz felért egy koannal: „kezdd kicsiben – nagyon kicsiben” és ez a tanács már a Dealmakerz alapkoncepciójául szolgáló ötleten alapult…
…ami szerint, ha találsz egy pénzérmét és 27-szer megduplázod, akkor már milliomosnak hívhatod magad. Ez az egész elgondolás nyilván nem újkeletű, de csak nagyon kevesen próbálták meg az elméletet gyakorlatban is kipróbálni. András, az előbb említett fiatal srác megtette és nagyon durván bejöttek a számításai: két hónap alatt a talált 10 forintosból 100.000 forintot „üzletelt össze” és egy saját működő vállalkozás alapkereteit is megteremtette. A rönkbútor bizniszbe vágott bele. A példáján felbuzdulva több barátja is belevágott a „duplázós" játékba és Andrishoz hasonlóan ők is elkezdték publikálni az üzleteiket a saját blogjukon.
Az események 2009 tavaszán felgyorsultak. András ügyködésével párhuzamosan életre kelt egy olyan online eredetű közösség, melyeket olyan emberek alkottak, akikhez közel állt a vállalkozói nézőpont és már saját friss vállalkozásukat igazgatták vagy csak egy-egy jó ötletnek voltak birtokában. Ez a bpstartup.com volt, amit mit ad isten megint csak az egyik (a másik) Dealmakerz alapító hívott életre. E klub aktív tagjai egy héten egyszer összejöttek egy kávézóban, (mint anno a századfordulós forradami ifjak, hehe) ahol nagyon érdekes kapcsolatok szövődtek és ami egy igazi „megtermékenyítő” üstként funkcionált. Ebben az „őslevesben” kelt életre többek közt a forradalmi Colabs co-working kreatív tér és hősünk a Dealmakerz is.
A Dealmakerz egyik atyja, Zsolti, látván a duplázós játékban résztvevők szorgos blogolását és remek ötleteit, azon kezdte törni a rengeteg hajjal borított koponyáját, hogy hogyan lehetne ezeket az embereket összekötni, így kihasználni a gestalt törvényt, ami kimondja, hogy az egész több, mint a részek összessége.
Ekkortájt jelentette be az iwiw, hogy a Facebookhoz hasonlóan náluk is el fog indulni az alkalmazás szolgáltatás és Zsolti feje fölött ekkor kigyulladt egy villanykörte: duplázós játék+iwiw=hatalmas jóság=Dealmakerz
Az ötletben rejlő perspektívák borzasztóan szerteágazóak voltak ezért nem sokat hezitáltak Danival a másik alapítóval – belevágtak. Rengeteg munka, sok-sok átvirrasztott redbullgőzös este és két aranykezű programozónak hála november 10-én elstartolt a kódba öntött ötlet és kikerült közétek, a játékosok közé.
Szóval jelenleg így áll a helyzet, az élesítés után persze millió apró javítanivaló apróság ütötte fel a fejét, számos új ötletünk született annak érdekében, hogy egy brutálisan jól használható eszközt tudjunk neked adni és egy alapos esztétikai ráncfelvarrás is még hátra van, de ha lehet az elkövetkező hetekben még jobban be fognak gyorsulni az események.
A jövő? Amit biztosra mondhatunk, egyre jobb, egyre ergonomikusabb lesz az iwiw alkalmazás és a blog (itt áll ön) heti többször is el fog látni mindenféle okossággal a játékkal és a vállalkozósdival kapcsolatban. Ha minden jól megy, akkor jövőre pedig már az iwiw nemzetközi változata, a fácse fogja átvenni a globális mémterjesztés szerepét és nyújt majd platformot a vállalkozó kedvű földlakóknak.
